Some unspecified error has occurred.
Filter: Show all labels
Gyönyörű balatoni és egyéb képeket majd otthon előkeressük, feltöltjük.
András! Nem megy az írás. Napok ota készülődöm ehhez, de most is nehéz. Sokszor beszéltem hozzád az elmúlt héten, este, éjjel, reggel munkába menet. De miért is nem tettük ezt tavaly , tavalyelőtt, tíz éve? Nem tudom, már késő. Késő. Annyi mulasztást követünk el, de kevés olyan helyrehozhatatlant, mint ami itt áll előttem. Nagyon szerettelek, most is szeretlek, minden hónapban gondolok rád, és ez igy is marad. Te egy mélyen kedves ember vagy, minden rosszindulattól távol állsz. Emlékszem, azt mondtad, te kertészkedni szeretnél, ápolni a virágokat, növényeket. Igen, szerintem Te ez vagy, Te és a virágaid. Bocsáss meg, össze-vissza csapongok. Milyen jo volt veled lakni, milyen jo társ voltál mindig, szelid, aranyos, érzékeny, szép, András. Vigyázz magadra, hátha valahol folytatódik, Te legalábbis hittél ilyenekben, tudom. Barátod, Gyuri
Hertelendy Szabolcs: Andrásom! A mi közös történetünk még Debrecenben indult az agráron. Mindkettőnknek túl merev volt az ún. rendszer, szerettünk volna szabadabbak lenni. Így sodort össze minket az élet, és úgy érzem a gödöllői évek alatt végre igazán szabadok lehettünk. Az évek, évtizedek lassan teltek, de nem volt olyan alkalom, hogy ne emlegessünk fel Téged. Kevés olyan embert ismertem, ismerek akit ennyire egyöntetűen mindenki szeretett volna. Még akkor is szerettünk, amikor dühösek voltunk rád ha hívtunk és nem jöttél. Mindenki bízott benne és őszintén remélte, hogy megtaláltad az utad, a lelki békéd. Sajnos nem így történt... Most is úgy gondolom, hogy Benned semmi hiba nem volt. A világnak kellene megváltoznia. Biztos vagyok benne, hogy a jó végül mindig elnyeri jutalmát. Ha nem is itt, ahol valónkban élünk, hanem valahol máshol ahol érvényesek az örök törvények.
Toth Eszti: Drága Andris! Annyira fáj, hogy így kellett lennie... Tudtam, mindig is éreztem, hogy borzasztó nagy keresztet cipelsz. Még életünk legfelszabadultabb, leggondtalanabb időszakában, az egyetemi évek alatt is éreztem, hogy a vidám mindennapok mögött, valahol mélyen, nagy kérdések, fájdalmas érzések és nehéz gondolatok lapulnak. Nagyon megtisztelő volt, hogy ezeket néha megosztottad velem. Aztán teltek az évek, nagy távolságok választottak el bennünket, de mindig tudtunk egymásról, boldog voltam ha hallottam Felőled. Örültem minden levelednek, telefonhívásodnak, amikor egy-egy mérföldkőhöz értél, és megosztottad velem. Andris! Én mindig hittem benne, hogy elbírod ezt a keresztet! Nagyon fáj, hogy nem tudtam segíteni. Az egyetem utolsó nagy buliján, az államvizsgát követő banketten, vidám italozás közben kaptam Tőled egy tablóképet, amire ezt írtad nekem emlékül: "Eszti! Most túl elfogult vagyok Veled szemben, józanul folytatom, de nagyon szeretlek!" Én is nagyon szeretlek Andris! A szívemben őrizlek. Isten áldjon az utadon!
Villanyi Jucus: Döbbenet, szomorúság, könny, kérdőjelek. Aztán jöttek az emlékek: Gödöllő, egyetem, sztorik, utazások, bulik, beszélgetések, érzések, sóhajok, remény. Napok óta fájdalmat érzek. Kavarognak bennem a gondolatok. Aztán eszembe jutott, hogy egyszer régen olvastam valahol néhány sort, ami elmondja, leírja, amit én nem tudok ennél jobban megfogalmazni, és ami tanulság mindnyájunknak: „Mindannyian kerülünk olyan helyzetbe életünk során, mikor talán úgy érezzük, nincs tovább, mindennek vége. Megtapasztaljuk a lélek koromsötét éjszakáját. Nehéz akkor meglátni, hogy az idő jó orvos, a legtöbb sebet begyógyítja. Ki kell tartanunk, mert azt tapasztaljuk, ha a szenvedésen átvergődünk, másként látjuk az életet: bizonyos dolgok, az örök értékek, a kapcsolataink felértékelődnek, a pelyvát pedig elhordja a szél.” (B. Cs.) Te más utat választottál, Andris. Szeretettel gondolok Rád, az emlékekre, arra az időszakra, mikor útjaink találkoztak. Hiszem, hogy a halál után folytatódik valahol az alkotó, világot teremtő munkánk, magasabb szinten, bölcsebben. Nyugodj békében!
Hajas Eniko: Draga Andris. Mar harmadik napja hogy nem mesz ki a fejembol. Reggeltol estig, estetol reggelig rad gondolok. Mikor eloszor meglattam a fenykepedet azzal a szoveggel hogy tragikus korulmenyek kozott elhunytal, biztos voltam benne hogy tevedesrol van szo. Kifog derulni hogy rossz fenykep kerult a hir melle, hogy az illeto aki kozretette, felreertett valamit, hogy elsiette az uzenetkuldest, es meg eletben vagy, csak talan betegen. Benultsagombol robotkent aktivaltam magam es addig nem nyugodtam amig ki nem nyomoztam az igazsagot. Az egy nap varakozasa alatt ujra 20 eves lettem. Szep lassan jottek elo az emlekek, elso godolloi talalkozasunktol kezdve, vegighaladtam az emlekeinken: a kilencedik emeleti alberletunkrol, ahol veled, Joseval, Gyurival es Szabolcsal laktunk 2 evig, a bulikrol a pinceklubban, a kollegiumi hulyeskedesekrol, kozos Balatoni, Olaszorszagi nyaralasainkrol , Diakszigeti extazisunkrol, setainkrol tele lelkizesekkel, veszekedeseinkrol (mar megint ki ette meg a kajamat es ki vette fel a miniszoknyamat az alberletben), aggodo predikacioitokrol (ne menj at egyedul a parkon ejszaka, ne jarj azzal a fiuval). Hogy akkor ti nekem voltatok. Eletet mentettetek. Belem megtort kis madarkaba lelket es bizalmat ontottetek. Hogy egyaltalan befogadtatok. Ti vagany fiuk engem is vagannya tettetek. Naprol napra erosodtem mellettetek, biztonsagban, szeretetben. Az voltatok nekem ami hianyzott az eletembol: csalad. Orokre halas leszek ezert nektek. Masodik nap aztan megjott a varva vart telefon. Meghaltal. Hogy azzal az ugrassal nemcsak a te eleted veszett el, de az en szivembol is kiszakadt egy darab. A mi draga artatlan, jo szivu, szereto, csinos, okos, vicces baratunk nincs tobbe, az felfoghatatlan. Hiaba nem lattalak az utobbi evtizedben, annak a tudata hogy valahol te is dolgozgatsz a boldogsagodon, magatol ertetodonek tunt. Mintahogy a tobbiek, Gyuri, Jose, Szabolcs is egyengetik az utjukat, eszembe sem jutott hogy ez neked nem ment. Hogy te boldogtalan voltal. Hogy az elet nyomaskent nehezedett rad. Hogy a halal megvaltas. Istenem, mint pszichoterapeuta naponta talalkozom kliensekkel akik ugyanezzel az erzessel kuzdenek. Izzadva probalok nekik segiteni. Hogy te ott alltal egyedul, kilatastalanul. Hogy feltel es nem volt ott senki hogy megvigasztaljon. Hogy elmondja hanyan szeretnek, hany barat szivebe vagy orokre bevesve. Hogy igenis van kilatas, van segitseg. Ez idobe fog telni amig ezt eltudom fogadni. Hogy a fajdalmat amit te erzhettel, es en most en erzek majd eltudom engedni. Draga Andris. Koszonom hogy a baratod lehettem es veled kalandozhattam egy evtizedig. En nem felejtelek el sosem. A te baratsagod is formazta az enemet es vezetett el ide ahol most vagyok. Megfogom probalni a lehetetlent hogy elfogadjam es tiszteljem a te autonom dontesedet. Idokozben pedig most ezzel az oldallal ujraelem a kozos fiatalsagunkat, es emlekeztetem a barataidat milyen eletvidam fiu voltal, mindenki baratja, minden lany alma.
Meg tobb romai vakacio Andrissal es Gyurival es Jucus fenekevel.
Egyetem utan is megmaradtak baratsagok, probaltunk talalkozni addig amig sokan kozulunk el nem koltoztek kulfoldre. Itt Jose, Andris, Eszti es Eniko orul egymasnak. Mar valamikor a milleneum utan...
Ki nem felejti el amikor a fiuk nalunk aludtak, es az ablakobol ugrottak ki pizsamaban amikor a tulaj razziazott fiukat keresve! 1993 Godollo
Mikor fenykepeket kerestem Andrisrol, ezt az alberletes fotot talaltan meg eloszor, ami kore kis szivecskeket ragasztottam :-). Ki nem volt szerelmes Andrisba amikor megismertuk? Nagyon helyes volt, szeles vallakkal, mindenkivel kedves es erzekeny! Minden lany alma. Az enyem egy picit az volt.
Diak sziget 1994-ben! Milyen artatlan volt meg a Sziget fesztival, de mi milyen jol ereztuk magunkat, 1 hetig egyutt satrazni, bulizni, hulyeskedni, koncertekre jarni, felejthetetlen elmeny volt egyutt!
Balatoni nyaralas!!!! Tobbek kozott Adriennel, Gyurival, Esztivel, Andrissal! Micsoda izmok, milyen fiatalok voltunk.
Nagyon mosolygunk a tablokepen, vegre vegere ertunk az 5 eves "tanulasnak" es vizsgazasnak. A 7-es csoprt persze a legjobb csoport volt!!!
eniko.hajas
eniko.hajas
Jose: Megszakad a szívem. Közben rengeteg kérdés lebeg körülöttem... Biztos vagyok benne, hogy családod és valódi barátaid mind hasonlóképpen éreznek. Nehezen találom a szavakat. A gödöllői egyetemi évek felejthetetlenek és meghatározóak voltak számomra. Ezeknek Te nagyon fontos része voltál, Andris. Szerénység, kedvesség, bolondság. Szorgalom, kiszámíthatatlanság. Ez mind Te voltál. Mindketten külföldön kerestük önmagunkat, hosszú évek teltek el anélkül, hogy találkoztunk volna. Úgy vártam, hogy újra láthassalak, mint egy kis gyerek. Hatalmas öröm volt újra találkozni. Bíztam benne, hogy még számtalanszor feleleveníthetjük a közös emlékeket, és megoszthatjuk egymással a mindennapok történéseit. Tudd, hogy mindig ott leszel közöttünk. Nagyon hiányozni fogsz! Köszönöm, hogy megismerhettelek, köszönöm az örök élményeket! Megszakad a szívem.
More...