eniko.hajas
30-08 2016 22:45
wrote:
Hajas Eniko: Draga Andris. Mar harmadik napja hogy nem mesz ki a fejembol. Reggeltol estig, estetol reggelig rad gondolok. Mikor eloszor meglattam a fenykepedet azzal a szoveggel hogy tragikus korulmenyek kozott elhunytal, biztos voltam benne hogy tevedesrol van szo. Kifog derulni hogy rossz fenykep kerult a hir melle, hogy az illeto aki kozretette, felreertett valamit, hogy elsiette az uzenetkuldest, es meg eletben vagy, csak talan betegen.
Benultsagombol robotkent aktivaltam magam es addig nem nyugodtam amig ki nem nyomoztam az igazsagot. Az egy nap varakozasa alatt ujra 20 eves lettem. Szep lassan jottek elo az emlekek, elso godolloi talalkozasunktol kezdve, vegighaladtam az emlekeinken: a kilencedik emeleti alberletunkrol, ahol veled, Joseval, Gyurival es Szabolcsal laktunk 2 evig, a bulikrol a pinceklubban, a kollegiumi hulyeskedesekrol, kozos Balatoni, Olaszorszagi nyaralasainkrol , Diakszigeti extazisunkrol, setainkrol tele lelkizesekkel, veszekedeseinkrol (mar megint ki ette meg a kajamat es ki vette fel a miniszoknyamat az alberletben), aggodo predikacioitokrol (ne menj at egyedul a parkon ejszaka, ne jarj azzal a fiuval). Hogy akkor ti nekem voltatok. Eletet mentettetek. Belem megtort kis madarkaba lelket es bizalmat ontottetek. Hogy egyaltalan befogadtatok. Ti vagany fiuk engem is vagannya tettetek. Naprol napra erosodtem mellettetek, biztonsagban, szeretetben. Az voltatok nekem ami hianyzott az eletembol: csalad. Orokre halas leszek ezert nektek.
Masodik nap aztan megjott a varva vart telefon. Meghaltal.
Hogy azzal az ugrassal nemcsak a te eleted veszett el, de az en szivembol is kiszakadt egy darab. A mi draga artatlan, jo szivu, szereto, csinos, okos, vicces baratunk nincs tobbe, az felfoghatatlan. Hiaba nem lattalak az utobbi evtizedben, annak a tudata hogy valahol te is dolgozgatsz a boldogsagodon, magatol ertetodonek tunt. Mintahogy a tobbiek, Gyuri, Jose, Szabolcs is egyengetik az utjukat, eszembe sem jutott hogy ez neked nem ment. Hogy te boldogtalan voltal. Hogy az elet nyomaskent nehezedett rad. Hogy a halal megvaltas. Istenem, mint pszichoterapeuta naponta talalkozom kliensekkel akik ugyanezzel az erzessel kuzdenek. Izzadva probalok nekik segiteni.
Hogy te ott alltal egyedul, kilatastalanul. Hogy feltel es nem volt ott senki hogy megvigasztaljon. Hogy elmondja hanyan szeretnek, hany barat szivebe vagy orokre bevesve. Hogy igenis van kilatas, van segitseg. Ez idobe fog telni amig ezt eltudom fogadni. Hogy a fajdalmat amit te erzhettel, es en most en erzek majd eltudom engedni.
Draga Andris. Koszonom hogy a baratod lehettem es veled kalandozhattam egy evtizedig. En nem felejtelek el sosem. A te baratsagod is formazta az enemet es vezetett el ide ahol most vagyok.
Megfogom probalni a lehetetlent hogy elfogadjam es tiszteljem a te autonom dontesedet. Idokozben pedig most ezzel az oldallal ujraelem a kozos fiatalsagunkat, es emlekeztetem a barataidat milyen eletvidam fiu voltal, mindenki baratja, minden lany alma.
eniko.hajas
30-08 2016 22:45
wrote:
Hajas Eniko: Draga Andris. Mar harmadik napja hogy nem mesz ki a fejembol. Reggeltol estig, estetol reggelig rad gondolok. Mikor eloszor meglattam a fenykepedet azzal a szoveggel hogy tragikus korulmenyek kozott elhunytal, biztos voltam benne hogy tevedesrol van szo. Kifog derulni hogy rossz fenykep kerult a hir melle, hogy az illeto aki kozretette, felreertett valamit, hogy elsiette az uzenetkuldest, es meg eletben vagy, csak talan betegen.
Benultsagombol robotkent aktivaltam magam es addig nem nyugodtam amig ki nem nyomoztam az igazsagot. Az egy nap varakozasa alatt ujra 20 eves lettem. Szep lassan jottek elo az emlekek, elso godolloi talalkozasunktol kezdve, vegighaladtam az emlekeinken: a kilencedik emeleti alberletunkrol, ahol veled, Joseval, Gyurival es Szabolcsal laktunk 2 evig, a bulikrol a pinceklubban, a kollegiumi hulyeskedesekrol, kozos Balatoni, Olaszorszagi nyaralasainkrol , Diakszigeti extazisunkrol, setainkrol tele lelkizesekkel, veszekedeseinkrol (mar megint ki ette meg a kajamat es ki vette fel a miniszoknyamat az alberletben), aggodo predikacioitokrol (ne menj at egyedul a parkon ejszaka, ne jarj azzal a fiuval). Hogy akkor ti nekem voltatok. Eletet mentettetek. Belem megtort kis madarkaba lelket es bizalmat ontottetek. Hogy egyaltalan befogadtatok. Ti vagany fiuk engem is vagannya tettetek. Naprol napra erosodtem mellettetek, biztonsagban, szeretetben. Az voltatok nekem ami hianyzott az eletembol: csalad. Orokre halas leszek ezert nektek.
Masodik nap aztan megjott a varva vart telefon. Meghaltal.
Hogy azzal az ugrassal nemcsak a te eleted veszett el, de az en szivembol is kiszakadt egy darab. A mi draga artatlan, jo szivu, szereto, csinos, okos, vicces baratunk nincs tobbe, az felfoghatatlan. Hiaba nem lattalak az utobbi evtizedben, annak a tudata hogy valahol te is dolgozgatsz a boldogsagodon, magatol ertetodonek tunt. Mintahogy a tobbiek, Gyuri, Jose, Szabolcs is egyengetik az utjukat, eszembe sem jutott hogy ez neked nem ment. Hogy te boldogtalan voltal. Hogy az elet nyomaskent nehezedett rad. Hogy a halal megvaltas. Istenem, mint pszichoterapeuta naponta talalkozom kliensekkel akik ugyanezzel az erzessel kuzdenek. Izzadva probalok nekik segiteni.
Hogy te ott alltal egyedul, kilatastalanul. Hogy feltel es nem volt ott senki hogy megvigasztaljon. Hogy elmondja hanyan szeretnek, hany barat szivebe vagy orokre bevesve. Hogy igenis van kilatas, van segitseg. Ez idobe fog telni amig ezt eltudom fogadni. Hogy a fajdalmat amit te erzhettel, es en most en erzek majd eltudom engedni.
Draga Andris. Koszonom hogy a baratod lehettem es veled kalandozhattam egy evtizedig. En nem felejtelek el sosem. A te baratsagod is formazta az enemet es vezetett el ide ahol most vagyok.
Megfogom probalni a lehetetlent hogy elfogadjam es tiszteljem a te autonom dontesedet. Idokozben pedig most ezzel az oldallal ujraelem a kozos fiatalsagunkat, es emlekeztetem a barataidat milyen eletvidam fiu voltal, mindenki baratja, minden lany alma.